ESEMÉNYEK
FOTÓ
VIDEÓ
HOGYAN SEGÍTHETSZ? - HOW TO HELP
FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE
„Jelen-lét”. 2014. terápiás tábor

Jelen-lét

 

„Úgy néztem magamra mindig,

ahogy csodára nézni illik,

csodára, az ember fiára,

kezeire, nyírott hajára.”

(Szécsi Margit)

 

Nézi, ahogy megy. Rakja egymás elé a pici lábait. Okos lábak, elviszik mindenhová. Szép, erős lábak. Gyereklábak. Huszonhat éves. Sétálnak, csöndben. Csöndben jobban lehet figyelni. A másikat. Egymást. Magukat. Magukban a másikat. Magukat a másikban.

Nézi, ahogy megy. Úgy van jelen minden lépésében, ahogy ő csak hosszas meditációval tud jelen lenni. Neki gyakorolni kell. A pici lábú zsigerből tudja. Zsigerből tud jelen lenni. Jelen lenni minden lépésben. Jelen lenni minden pillanatban. Micsoda munka a járás, és mégis micsoda egyértelműség.

Nézi, ahogy megy. Ahogy eltávolodik tőle. Ahogy körbefordul, „táncol”. Eltávolodik, de mindig visszatér hozzá. Ő a biztonság. Ő segít igazodni a világban. Ebben a külső világban. Hat napig. A másikról, a belső világról a pici lábú sokkal többet tud. Mindent tud róla. Látszik a tekintetén. Ahogy a szemébe néz, aztán rögtön a feje fölé, mint a csecsemők. Huszonhat éves. Rett-szindrómás.

Nézi, ahogy megy. Ahogy lép. Ahogy örül. Ahogy haragszik. Ahogy elfárad. Ahogy eszik. Ahogy figyel. Ahogy szeret. Ahogy létezik. Nézi, egyre mélyülő hálával és alázattal. Szolgálat, mondja a szíve. Hat napnyi szolgálat. Hat napnyi figyelem. Hat napnyi jelen-lét. Hat nap a világ.

Nézi, ahogy megy. Megy ő is vele. Követné bárhova. Bíznak egymásban. Bíznak, mert tudják: a másik a legérvényesebb képet mutatja önmagukról. Tudják: erre csak a szeretet képes.

Nézi, ahogy megy. Olyan, mintha a testvére lenne. Van bennük valami elemien közös. Emberek. Lelkek. Akiknek testük van. Másmilyen testük. A pici lábú és a nagy lábú. Lépnek egymás nyomába.

Nézi, ahogy megy. Kiperdül a könnye. Boldog. Reméli, hogy a pici lábú is az.

Nézi, ahogy megy. És viszi magával a képet a szívében.

 

Czeglédi Ágnes Elfrida, a terápiás tábor önkéntese