ESEMÉNYEK
FOTÓ
VIDEÓ
HOGYAN SEGÍTHETSZ? - HOW TO HELP
FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE
Kéziratok

Tóth Krisztina

Folyó-dal

 

Mikor még felhőként aludtam

Én már előre mindent tudtam

 

Nem voltam ember sejtelem se

Épp csak készültem életemre

 

Nem is léteztem úgy aludtál

Álmod legmélyén mégis tudtál

 

A folyóban az eget látod

Tudtad, én leszek majd a lányod

 

Gondolj a partra, hogy csodáltad

Azt a különös kérgű ágat

 

Arra a sétára a víznél,

Mikor egy követ hazavittél

 

Nézted az áradást az erdőt

Ahogy a nagy fák törzse megdőlt

 

Körbefordultam, vár-e engem

Valaki még a földre szebben

 

Legyek-e erdő, folyam én is

Indultam megszületni mégis

 

Soká tart, míg a lélek átér

Szemembe költözött az ártér

 

Nagy csöndek görgettek világra

Hoztam belőlük ideátra

 

És látod itt fekszem karodban

Hogy is lehetett volna jobban

 

Hogy is lehetett volna szebben

Mint hogy te tükrözz vissza engem

 

Szabó T. Anna

 

Szembeszéd

 

Te vagy az, ki emel engem,

aki átvisz a nehézen,

aki fordul, aki vár, hogy

a szemembe belenézzen,

 

aki megtart, aki ringat,

aki nyugtat, aki ápol,

csalogat, hogy mosolyogjak,

aki boldog, aki bátor,

 

aki könnyíti a terhem,

piheként kap a magasba,

aki tudja: nem is ő ad,

hanem ő az, aki kapja,

 

aki szótlan ölel engem,

aki szól is, hiszen értem,

aki érti, ha szemem szól,

aki tudja, mit, vagy mért nem,

 

anya-gyermek, apa-kislány -

ikonokkal vetekedne

a mi képünk, csupa gesztus:

neked én mi, mi nekem te.

 

 

Darvasi László

 

Így leszel

 

Mondd,

ha te emelsz engem, akkor én is fölemellek téged?

Hogy amikor te erős, én is az, és ha te gyönge, akkor én is az, jaj,

vagy nem így van? Vagy úgy, hogy te erős, én gyönge, én erős és

te gyönge?

Tudd meg, ha én fönt vagyok, te is fönt vagy.

Tudd meg, ha te emelsz engem, másképpen nő alattam a fű. A fű!

A rét, a gyep, a pázsit, az emberlegelő, a kijelölt földterület.

Vagy na jó, hát mégse olyan magasan vagyunk, mint az ott.

Az.

Figyelsz rám?

És mondd meg, az ott mi?

Egy csavargó felhő, egy rozettás ablakkal, pékkéménnyel, és a

pazar kis szobakonyha, és a púderes fürdőszoba? Fényes házikó,

repül, és az egyik pacsuli dobozban lakik a kancsal Ördög, és

így vakarja a csúnya kis, pattanásos, ferde, kivagyi farkincáját, így.

Na. Szerinted lehet jegyet váltani oda? Oda föl. Nem mondod,

hogy bérlet!? Bérletet is, de mintha egy színházba, földalatti

égkiállításra. Elárulom neked, de csak neked, hogy a feltámadás

az retúrjegyes cucc. A one way ticket tiszta rácseszés.

Figyelsz rám?

Vagy ott az egy lélek. Nagy, tohonya, bunfordi lélek, így repül

mégis, egy lebegés, amikor meg suhan, egy szárny lesz, ami

csak szárny, nem több, de különben tud bent is repülni, bentől

ki, kintről be, finom, finom, hú, teli lett a tüdőm jamajikai

porcukorral.

Figyelsz rám?

Vagy most nevetgélsz? Milyen vicc ez. Az élet. Vicc, de mi, mi

a vicces, hogy kigurgulázik belőlünk egy tejes pohárnyi nevetés,

most, holnap, és bármikor. Irígykedhetsz különben. Olyan, olyan

magasra dobog föl az én szívem. Addig. Lemérhetd, colostokfiú.

Ott a dobszóló, ami az enyém. Egy emelet, kettő, tíz, száz.

Figyelsz rám?

Az ott meg füst?

Kanyarog, furcsa csík, és a félelem. Kinek vagy minek a füstje,

ami elég, az már nem él, az hamu, pernye, por, a radírgumi

reszeléke.

Figyelsz rám?

Szóval az ott egy szó, aminek szárnya, karma, csőre, farktolla

van? Az a szó repül, csipeget, búbol, tojik, kotlik, és a fészek.

Ez az a szó, hogy temegén.

Temegén, temegén, temegén.

Figyelsz rám?

És azt tudod, hogy olyan a kezed, hogy ha érintesz, akkor én is az

leszek, aki te vagy? Ne tegyél le, vagy de igen, és akkor majd én

is megérintelek, és én is fölemellek, és akkor te így leszel.

 

Kemény István

 

A terv

 

Egymilliárd éve gépel,

állatokkal, emberekkel,

Vakon gépel állatokkal,

vakon gépel emberekkel. 

Életek a billentyűi,

vakon gépel életekkel.

 

Egymilliárd éve írja,

írja ugyanazt a a tervet:

újra fogja teremteni

annak alapján a Kertet,

és az új Kert immár végre

hibátlan és végleges lesz.

 

Egymilliárd éve gépel,

állatokkal, emberekkel,

tudja, hogy egy perc is számít,

siet, ahogy bír, a tervvel:

legyen mér kész, mert addig csak

gépel vakon, életekkel,

 

tudja, amíg el nem készül,

itt csak várnak, várnak addig,

aki beteg, néz előre,

mintha ölben ülne, addig,

aki boldog, igazából

soha nem lesz boldog addig.

 

 

Erdős Virág: Szuvenír

 

tessék ez

itt egy kis

szuvenír

 

neked is

nekem is

emlékül

 

lázad az

ember míg

egyszer csak

 

hirtelen

mindennel

megbékül

 

tessék ez

itt egy kis

szuvenír

 

képalá-

írás egy

fotóhoz

 

intés a

hitetlen-

kedőhöz

 

jó szó a

kiváncsis-

kodóhoz

 

tessék ez

itt egy kis

szuvenír

 

jobb mint a

jó dolgok

zöme és

 

több mint a

semmi de

naná hogy

 

kevesebb

is mint egy

ölelés

 

tessék ez

itt egy kis

szuvenír

 

kilóra

se sok az

igaz

 

nincs minden

kérdésre

válasz de

 

van minden

bánatra

vigasz

 

tessék ez

itt egy kis

szuvenír

 

szívemből

kitépett

fecni

 

nem gond!

(csak szólok)

ha idővel

 

el talál

teszemazt

veszni

 

tessék ez

itt egy kis

szuvenír

 

nem túl szép

(mondhatjuk

bénának)

 

kit izgat

ha közben

(figyeled?)

 

bele van

írva, hogy

Lénának

 

 

Zalán Tibor

 

Együtt, kezek ketten

 

Kezemet fogod

és kezem a kezeden

most találkozunk

és ahogy megölelsz úgy

tartasz meg a világban

 

*

Megtartasz a világban

ahogy így megöleltél

úgy találkoztunk

kezed a kezem felé

s megfogtad kezem

 

 

Tamás Zsuzsa

 

Sóhaj Majának

 

amit leginkább mondanék

azt elmondja két halánték

összeérnek csendesen

s hogy volna rá szó, nem hiszem

úgy beszél kéz és tenyér

ahogy a szívvel összeér

az ember csak sóhajtana

hogy jaj, Maja, te kis Maja

 

úgy beszél lehunyt szemed

hogy aki rád néz, megremeg

felejti, amit mondana

Maja, Maja, Maja, Maja

 

 

Parti Nagy Lajos

 

csönd-huzat angyalokkal

(Balla Vivienne fényképére)

 

úgy beszéltetem ezt a képet

hogy hallgatok a közelében

talán ez rendben is van így

ez a magamba-nézet

ez a csönd-huzat a beszéden

 

*

 

Jordán rám néz míg Viki el

holamessze valahovára

nagy halacska szemeivel

elsuhanni látja magát

miként gyakorló angyalokra

ősbizalommal néz ki lát

 

*

 

a nézésüktől át- meg át

tekintetem tekintetük

testbeszédé és szárnyaké

arányoké irányoké

hogy merre mért a láb a kéz

mitől könnyűl meg a nehéz

 

*

 

a kicsi lány és a színész

két őstudás megkomponált

szereteti találkozása

a kicsi lányra mért-jutott

génbotrány és én-állapot

mindannyiunkká karolása

 

*

 

beszéltetném s hallgatnak el

beszélnek hogyha hallgatok

megérintem a huzatot

itt vannak itt kell lenniük

gyűlök köréjük szelíden

a semmi ágán nagy szivük

tekintetükhöz némulok

 

 

 

Vörös István

 

Boldogság

 

Olyan világot kell összeraknunk,

ahol göndör szőke haj, göndör szőke

hajra hajolhat. Csak úgy barátilag,

egy megváltó, röpke érintéssel.

A távolság ne legyen ellentét. Fogja át

az aranyruhás nő a vékonykarú kislányt.

 

Eszter és Barbara.  Mind a kettejüknek

megadatott, hogy nők lehetnek,

mind a kettőjüknek, hogy

szépek, mind a kettejüknek

olyan út jut, ahol nem járhatnak egyedül.

Szinte járhatatlan út.

Szinte jár valami jutalom is a sorsért,

melyet cipelünk, de ez a jutalom

többnyire  elmarad.

A jutalom maga a sors.

A sorsfosztottság. A jófosztottság.

 

Eszter és Barbara, szeretlek titeket,

annyi mindenért lehetne szeretni,

de én most azért,

mert egymást, ahogy egymást,

amilyen puhán,

amilyen természetességgel,

amilyen arany és szürke

árnyalatokkal, ahogy egymást érezve,

ahogy egymást figyelve…

Annyiféleképpen vagytok

egyek, ahányféleképp

mások.

 

 

Hogy ez csak egy kép?

Lehet, de nem mindenki

hazudik, amikor mosolyog.

Barbara, látom a vonzalmad,

a hálát, hogy megérinthetsz

egy aprószentet, és Eszter,

az a szánakozó mosoly, az a szinte

sírás az arcodon  örök és igaz.

 

Ez nem csak egy fotó,

ez maga a vigasztalás,

maga az élet, maga

a keserű, a bársonyos, a fenyegető,

a közeli és másvilági,

a rémítő boldogság.

 

Jónás Tamás

 

Rettenetes, de így igaz

 

A ritmustalan hallgatás az Istené.

A zaj véletlenül is el-elrendeződik.

Lágy a gyűlölet, ha némasággal főzik.

A tekintet szolgáltat friss zenét.

A köldök titka minden arcot befest.

Szótlan lányok az idő fess, konok

kivégzőosztaga előtt állnak. Gyalog

mászik szemükből talpukra az est.

Csak lenne hozzá bátorságom: hívni,

táncba, házba, gondom udvarába

őket. Paprikaszoknyás, őszi bálba.

Csak egy dolog mutatja meg, a szív mi:

amire nem képes a tág gondolkodás.

Öröklött hibája a szeretetnek,

részvétem nem egész, és nem felez meg.